„Orbánnak a Karmelita helyett inkább egy kórházi tolószékben lenne a helye”

Egy inkompetens és korrupt Magyarország fennmaradása nem érdeke sem a magyar embereknek, sem a NATO-nak és az Európai Uniónak. Ez a végső következtetése Radványi Miklós legújabb írásának, amely szerint Orbán Viktor zsarnoksága katonai-rendőri diktatúrává alakul át.

„Elmezavaros elszakadás a valóságtól”

„Inog az Európai Unió második legszegényebb és legkorruptabb tagállama, Magyarország, amely láthatóan az összeomlás szélén tántorog” - erre a következtetésre jutott Radványi Miklós a március 15.-i ünnepségből. Miközben a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről „a magyar törpezsarnok”, Orbán Viktor „hülyeségeket bömbölt” a gondosan kiválogatott közönségének, az ellenzéki pártok a másfél évtizede sikertelen lózungjaikkal próbálták buzdítani saját híveiket az egypárti zsarnoksága ellen. „A magyarok többsége azonban elvesztette a reményét, hogy a létező politikai pártok valaha is racionálisan működő politikai stratégiát kínálhatnak a magyar nemzet jelene és jövője számára” - szögezte le egy amerikai véleményportálon megjelent legfrissebb írásában.

Orbán az „ünnepi” beszédében a szegény és áldozatul esett magyar nemzet „belső és külső ellenségeit” szidalmazta, árulónak nevezve mindenkit, aki nem értett vele egyet. Káromolta az Európai Uniót és a NATO-t, amiért - szerinte - elpusztították Magyarországot azzal, hogy megpróbálták ráerőltetni a politikai rend „haldokló köztársasági, demokratikus formáját”. Ezzel pedig saját magát keresztes lovagként aposztrofálva azt ecsetelte, hogy ő egymaga támadja meg az összeomló Brüsszelt. „Persze június 9-én önkormányzati és európai uniós választások lesznek, így Orbánék felpörgették a gyűlölködő retorikájukat” - emlékeztetett a közíró. 

„Formájához híven, Orbán ismét bebizonyította, hogy bármit is mond, nem tudja eloszlatni azt a benyomást, hogy a Karmelita helyett inkább egy kórházi tolószékben lenne a helye” - szögezte le Radványi, aki szerint ideje lenne már a miniszterelnöknek is felismernie, hogy nem más, mint a pillanat embere, az, aki dollármilliárdokat lopott el a magyaroktól és külföldiektől. 

A kriptokommunista lelkületű és gondolkodású Orbán teljesítménye ugyanis a bukáshoz elegendő csupán minden, Magyarország számára kritikus kérdésben, mint a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a külpolitika. Ő csak egy ál-vezér, aki azt ígérte, hogy egyesíti az összes magyart, miközben politikai és egzisztenciális szempontból kiközösített mindenkit, aki szembeszáll vele. Az általa generált nemzeti rémálom 14 éve után önmagán kívül mindenkit hibáztat - fejtegeti Radványi, megjegyezve, hogy „mindennek az eredője Orbán kisebbrendűségi komplexusa, ez az oka annak, hogy a világon mindenkivel és mindennel szemben betegesen ellenségeskedik”. A szerző nem fukarkodik a szélsőséges jelzőkkel sem („gyógyíthatatlan pszichopata... totálisan földig rombolt ország... elképzelhetetlen mértékű korrupció... pofátlan törvénytelenségek... alternatív univerzum... elmezavaros elszakadás a valóságtól” stb.), majd azt szűri le mindebből, hogy a magát Magyarország szuverenitása egyedüli őrének beállító Orbánt nem a nemzeti érdekek, hanem csakis a saját abszolút hatalmának a védelme és a saját és tágabb családja vagyonának a gyarapítása mozgatja.

Sajnálatos módon azonban Orbánnak nem kellett nélkülöznie a külföld - a félrevezetett tudósok, a kicsinyes ideológusok és a félreinformált politikusok - támogatását, azokét, akik tévesen vallották ugyanazt - az egyébként kifordított és egyértelműen hibás - kriptokommunista dogmát, miszerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Radványi szerint a doktrína tévedése, hogy a csalhatatlanság fogalma a haladás mulandó ígéretével azonosítható, amit amúgy a „történelem helyes oldalának” despotikus érveként is definiálnak. E félrevezető érvelésnek a legkárosabb része az, hogy összemossa a történelmet a szűklátókörű, többségében nem igazán okos egyének szubjektív értékelésével.

Így azután ahelyett, hogy az ilyenek egy erős vezetőt és egy erős államot építenének (amire amúgy a kriptokommunisták vágynak), egyre csak mélyül a szakadék a pluralista politikai erők és a despotikus rezsimek között. Pontosan ez történt Orbán Viktorral és Magyarországgal. És ez a gond a kriptokommunizmussal. Mindig olyan eseményeket kreálnak, amelyek végső soron maguk alatt ássák a fát. Ebben a világban nincsenek véletlenek. Orbán Viktor zsarnoksága katonai-rendőri diktatúrává alakul át. A szembenállás jogának és létjogosultságának tagadása Orbanisztán túlélését és erősödését vonja maga után. Ugyanakkor egy inkompetens és korrupt Magyarország fennmaradása nem érdeke sem a magyar embereknek, sem a NATO-nak és az Európai Uniónak - szögezi le Radványi Miklós.