Sport

Szegény Marco Rossinak is kezd beleérni az ujja a bilibe (vélemény)

„Rossi: Sokszor megkérdezem magamtól, én vagyok-e a legmegfelelőbb személy” - nyilatkozta elkeseredetten Marco Rossi a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitány az Észtország elleni, 3-3-as döntetlenre végződött mérkőzést követően. A nem túl pazar eredménnyel elúszott a továbbjutás a Nemzetek Ligájában.

Csak a szotyolaköpködők nem buknak meg...

Ebben a bűzös mocsárban, amit egyesek magyar labdarúgásnak merészelnek titulálni, olyan, hogy megfelelő személy - nincs. Ide senki nem jó. Itt mindenki megbukik, innen mindenki megszégyenülve távozik.

Kivétel a szotyolaköpködők. Ők nem buknak meg. Ők köpködnek rendíthetetlenül. Az adófizetők szotyis zacskójából.

Teljesen komolyan kérdezem: mi történne, ha holnap amatőrré - tehát azzá, amik valójában! - nyilvánítanák a profinak csúfolt labdakergetőket? Az így felszabaduló horribilis pénzeket pedig a gyerekfutballisták képzésére (minőségi edzők, vonzó létesítménykörülmények, márkás sporteszközök, stb.) fordítanák. Tüntetnének az emberek? Forradalom robbanna ki? Ugyan már! Semmi nem történne. Sőt, megkockáztatom, az intézkedés szavazatokat hozna a Fidesz konyhájára.

A szotyolaköpködőknek illene már belátni, hogy a „professzionális labdarúgás” fantázianéven ránk tukmált fos egy forintot nem ér. Erre további tíz- és százmilliárdokat elverni a KÖZ (tehát MINDENKI) pénzéből - BŰN. Amit látunk, az a trutymó konzerválása. Persze, megértem én, hogy egy bizonyos kör miért rokonszenvezik ezzel az izével: a politika mellett az úgynevezett professzionális labdarúgás az a közeg, ahol valódi teljesítmény és tényleges felelősség nélkül lehet oltári pénzeket zsebre vágni. Hasonló a hasonlónak örvend.

Akit érdekel, itt tekinthetők meg az NB I átlagnézőszámai 1910-ig visszamenőleg. Az utóbbi öt év elrettentő adatai: 2017/2018 - 2907 néző/mérkőzés. 2016/2017 - 2705 néző/mérkőzés. 2015/2016 - 2602 néző/mérkőzés. 2014/2015 - 2505 néző/mérkőzés. 2013/2014 - 2993 néző/mérkőzés.
https://www.magyarfutball.hu/hu/nezoszamok?fbclid=IwAR0RCsJlY6tMHSS2gYtregriLHhoKPPcuWb9daNLoEPtPqpV7MCcU--vQoo

Minden nagyképűség nélkül: ha meztelenre vetkőzve táncolni kezdenék - ebédidőben - a Hősök terén, 10 percen belül többen lennének rám kíváncsiak, mint egy Mezőkövesd Zsóry FC-Kisvárda Master Good "összecsapásra".

A sportág (legyünk nagyvonalúak, nevezzük annak) ma már ott tart, hogy dühöngést sem képes kiváltani az emberekből. Ugyanis nem éri el a tömegek ingerküszöbét. Amennyiben létezne „legyintés” szmájli a Facebookon, 1000-ből 10-en arra kattintva intéznék el a magyar válogatott aktuális "teljesítményét". 990 pedig tovább görgetne, mert egyszerűen szarik már az egészre.

Végh Antal 1975-ben írta a „Miért beteg a magyar futball?” című könyvét. 43 éve. A kérdésére azóta sem válaszolt senki. Én most megteszem.

Azért beteg, mert nem kapcsolták le a „lélegeztetőgépről”, nem hagyták meghalni a gyógyíthatatlant.

Meg kéne végre tenni.

Hátha utána egészséges „csecsemő” születik.

(Valencsik Ferenc)