Média

„Az embereknek 125 év múlva is lesznek társas vágyai, csak egyre nehezebben tudják azt kielégíteni”

Plastic Love - ez az elsőkötetes író, Bedő Zsuzsanna most megjelent művének címe. Akik megvásárolják, azok egy 2145-ben játszódó, tehát fikcióra épülő, izgalmas, szórakoztató, romantikus regényt vehetnek a kezükbe. A minőségre a szerző személye a garancia, aki nem csak okos, tájékozott, és kommunikatív, de rendkívül dekoratív is.  

Megéri manapság könyvet írni? Jó üzlet?

Mivel ez az első könyvem, ezért nem tudom pontosan megmondani, hogy jó üzlet-e könyvet írni. A kreativitásomat és az alkotói vágyaimat kiélhetem az írásban, de nem gondolom, hogy napjainkban a könyv a legjobb pénzkereseti forrás. Hiszek a könyvben, mert megfizethető, nem túl drága termék. Szerintem az igény még megvan az emberekben az olvasásra.

A kézzel fogható, print termékek olvasására is van igény?

Én imádom a nyomtatott sajtót, a könyveket. Több újság előfizetője vagyok, mániákusan szeretem tapogatni a lapokat és a könyveket. Akkor vagyok nyugodt, ha az éjjeliszekrényemen van két-három könyv, de tudom, hogy nem ez a jellemző. Azért is bízom a könyvben, mert amikor belépek egy könyvesboltba, azt látom, hogy tele vannak a polcok, ebből kiindulva azt feltételezem, hogy meg is vásárolják azokat. A környezetemben mindenki olvas, és szeretném hinni, hogy ez nem egy kirívó, egyedi eset.

Számomra úgy tűnik, hogy nem a pénzkereset lehetősége lebegett a szemed előtt, amikor hozzáfogtál a könyvíráshoz. De akkor mi? Amikor én könyveket írtam, még azt megelőzően számításokat végeztem, hogy egy betűt is leütöttem volna a laptopom klaviatúráján. A CBA-ban nem adnak semmit az úgynevezett szakmai sikerekért.

Alkotni akartam. Arra vágytam, hogy írhassak, és a gondolataim megjelenhessenek, eljuthassanak az emberekhez. Nagyon régóta írok már, korábban jelent már meg egy rövidebb hangvételű novellám is egy válogatásban, és szerettem volna megmutatni, hogy ennél többre is képes vagyok. Azonban az íráskészség nálam nem párosul kereskedelmi, üzleti vénával.

Még nem olvastam a könyvedet. Milyen érvekkel tudsz rábeszélni arra, hogy ezt megtegyem? Itt a remek alkalom, add el a könyved nekem!

Alapvetően ez egy romantikus könyv, amit azért érdemes elolvasni, mert a jövőben játszódik, és emiatt a science fiction (sci-fi) kategóriájába is sorolható. Van benne egy adag extremitás. Nem egy unalmas romantikus könyv, amely két ember találkozásáról, szerelméről, szakításáról, majd a szerelmük újbóli fellángolásáról szól, aztán vége. Lényegében a könyvemben leírt történetnek is hasonló a menete, viszont annyi minden más is történik még, amelyek izgalmassá teszik az eseménysort. Ami igazán pikáns ízt ad a könyvemnek: nagyon sok tudományos, fantasztikus dolgot keverek bele a történésekbe, amelyek akár valósággá is válhatnak a nem túl távoli jövőben.

Annak, ugye, nincs sok realitása, hogy az embereknek áramszedőik nőnek, gumikerekeket szerelnek rájuk, pirosra festik őket és trolibuszként üzemelnek tovább. Mondanál példákat, melyek azok a dolgok, amelyek most még csak a fantáziádban léteznek, de 100-150 év múlva szerinted ténylegesen bekövetkezhetnek?

Például az, hogy egyszer elhagyjuk a bolygónkat. A könyvemben erről is szó van, úgynevezett kolonizálásról, arról, hogy felfedezzük a körülöttünk lévő bolygókat, megvizsgáljuk, hogy hol lehet emberi életre alkalmas környezetet kiépíteni.

Mi volt az a „jel”, az a „szikra”, amely a klaviatúrához „parancsolt” téged, azzal a legyőzhetetlen érzéssel, hogy ezt a könyvet meg kell írnod?

Van egy blogom, amelyen körülbelül ezer írásom van, ahol vannak olvasóim, akiktől visszajelzéseket kapok. Kitettem egy írásomat, melynek azt a címet adtam, hogy Plastic Love. Ebben a történetben szerepel egy társkereső lány, aki keresi a nagy „Ő”-t az életben. Ez miért ne lehetne így 2145-ben is? Végül a lány elkeseredésében kitalálja azt, hogy egy dél-koreai gyártól rendel magának egy fiút. Összeállítja, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező társat szeretne, nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. Tehát egy humanoidot rendel. A könyv úgy indul, hogy megérkezik a megrendelt fiú - egy dobozban. Innen kezdődik az egész történet. Visszatérve a „szikrához”: erről írtam egy rövid elbeszélést a blogomra és elkezdtek jönni a visszajelzések az olvasóktól, hogy de jó lenne ezt a történetet továbbolvasni. Néhány héttel később megírtam a második részt, amire szintén rengeteg üzenet érkezett, hogy mikor jön a folytatás? Azt írták az olvasók, hogy folytassam, mert érdekli őket, hogy mi fog történni a párral. Akkor leültem, és elhatároztam, hogy ebből lehetne valami komolyabbat is csinálni. Így kezdődött a könyv.

A Plastic Love története 2145-ben játszódik. Milyenek lesznek az emberek 125 év múlva?

Szerintem emberileg nem fogunk sokat változni. Nagyjából ugyanazokkal a problémákkal fogunk küzdeni, mint most: társkeresés, párkapcsolati gondok, érzelmi vívódások, önbizalom hiányából fakadó problémák. 125 év szerintem nem olyan sok. A technológia nyilván továbbra is gyors ütemben fog fejlődni.

És azzal együtt az emberi kapcsolatok is kiüresedni. Vagyis: nem csak a technika, hanem az emberiség is változni fog - csak éppen ellenkező előjellel.

Ez abszolút így van. Valószínűleg ez egyre rosszabb lesz. A könyvemben pontosan ezért is foglalkozom ezzel a kérdéssel. A főszereplő lány nem talál már normális férfit maga körül, így kénytelen venni egyet. Az embereknek 125 év múlva is lesznek társas vágyai, csak egyre nehezebben tudják azt kielégíteni. Már most is aggasztó a helyzet. Egy mozdulattal jobbra húzunk valakit a társkereső platformon, aztán következik egy vacsora és 2-3 óra múlva már az ágyunkban lesz az illető. Ez amúgy gáz. Nagyon-nagyon hiányzik az udvarlás, a kommunikáció. Ezért is kezdetem el a blogomat írni annak idején, mert szeretném az emberek gondolatait felébreszteni. Például tudatni azt a férfiakkal, hogy merjenek kommunikálni, merjenek beszélni az érzéseikről. Nem szabad félni a kudarctól.

Nem könnyű ezt elhitetni olyanokkal, akiknek háta mögött tucatnyi párkapcsolati csalódás van. Ők valószínűleg már egyre kevesebbet hajlandók beletenni egy kapcsolatba. Ahogy már cipőket sem javíttatnak az emberek, és késeket sem éleztetnek, hanem eldobják a használhatatlanná vált tárgyakat, eszközöket, úgy a párkapcsolatokat sem „javítgatják”, hanem hipp-hopp kilépnek a kötelékből és jöhet a következő „szerelem”.

Ez óriási baj. A legnagyobb probléma, hogy nem hiszünk abban, hogy a félresiklott kapcsolatok megjavíthatók. Persze, mindig mindenkinél van jobb. Mindenkinél van szebb, mindenkinél van okosabb. Ha valami egy darabig jól működött és aztán elromlott, egy darabig még lehet remény arra, hogy megjavítsák.

Mondja ezt Bedő Zsuzsanna, aki elvált…

Én három évet tettem bele abba, hogy megmentsem a házasságom. Mindent megpróbáltam. Amennyiben a javításhoz nincs partner, aki beleteszi ugyanazt, amit a másik fél, akkor hiába minden próbálkozás. Nyilván van az a pont, amikor be kell látni, hogy ez nem megy tovább, és akkor persze az ember elkezd hinni abban, hogy lesz valami jobb, jön valaki más.

Mit gondolsz, miért változtak ekkorát - a hátrányukra - az emberek a párkapcsolatok tekintetében (is) az elmúlt 15-20 évben?

Gyorsaság. Nagyon gyorsan ki akarnak elégülni az emberek, szexuálisan, kapcsolatilag, mindenhogy. Instant minden. Iszonyat mennyiségű impulzus ér minket minden nap. Nagyon gyorsan várjuk a megoldást mindenre, nem tudunk várni. Nincs türelem. Minden, mindenki azonnal kell. A másik pedig, hogy már nincs tisztelet sem. Nem tisztelik egymást az emberek. Súlyos értékválságban szenvedünk, háttérbe szorultak az emberi értékek, mindenen és mindenkin gyorsan túllépünk. Mindenki hajtogatja, hogy milyen fontosak a belső értékek, de valójában, ha jön egy szebb, egy jobb alakú, egy fiatalabb, akkor már megy is tovább.

Ha már ilyen csúnya a valóság, a Plastic Love legalább happy enddel végződik?

Igen, happy enddel végződik, és egyben „elvarratlan” valamilyen szempontból, tehát a folytatás lehetőségét nyitva hagytam.

Akkor „ráfekszel” a könyvírásra, ez lesz a szakmai pályád fő iránya?

Igen. Az a kiadó elképzelése, hogy a Plastic Love egy több részből álló projekt lesz. Már írom a folytatást. Ezen kívül tervben van forgatókönyv, sőt akár megfilmesítés is.