Politika

Magyarország Uniós tagságának kiárusítása Putyin titkosszolgálatának?

Nagyjából idén februárban jelent meg a hír a kül- és belföldi sajtóban, hogy az a Nemzetközi Befektetési Bank (International Investment Bank), amely a '70-es években a KGB fedőbankjaként jött létre, Moszkvából Budapestre teszi át a székhelyét. Érdekes módon a máskülönben sikerpropagandában érdekelt magyar külügy szinte szégyellősen, nagyon szűkszavúan kommentálta a történteket, s a már jórészt a Fidesz ellenőrzése alá vont magyar sajtótermékek többsége sem szentelt nagyobb nyilvánosságot ennek a hírnek. Pedig volna miről beszélni. 

 

Először például a bank KGB-s kapcsolatairól és a hidegháború alatti szerepéről, amely vélhetően jelenlegi FSzB-s kapcsolatokat is jelent, és arról, hogy miként éledt újjá a bank tevékenysége Putyin elnök parancsára a 2010-es években. Aztán, hogy miként lehet az, hogy 2015-ben a feltűnően oroszbarát Robert Fico Szlovákiájában fiókintézetet nyitott bank, az ugyancsak 2015-ben újracsatlakozott Magyarországra akar költözni 2019-ben. 
Merthogy dacára annak, amit a kormánypárti sajtóorgánumok - már ha egyáltalán beszélnek a IIB Magyarországra költözéséről -  igyekszenek a közvéleménybe sulykolni: „ez egy részben(!) magyar állami tulajdonban álló bank”, az igazság az, hogy a Nemzetközi Befektetési Bank több, mint 46%-os részvénytöbbséggel az Orosz Föderáció többségi tulajdonában, így közvetlenül az orosz állam irányítása és szinte kizárólagos befolyása alatt áll, tisztviselőit az oroszok nevezik ki, akik orosz diplomáciai útlevéllel, az orosz diplomácia immunitása alatt végzik tevékenységüket.

A bank statútumát lefektető multilaterális egyezmény szövege szerint Magyarország (Bulgária, Szlovákia, Csehország, Románia, Mongólia, Kuba és Vietnam) területi autoritása alól számos kivételt élvezhetnek majd a bank prominensei, a részes országoknak tűrniük és biztosítaniuk kell a bank vezetői, a banki alkalmazottak, a banki szakértői és a bank „vendégei”, valamint ezek hozzátartozói számára az országok területére való beutazás lehetőségét, és biztosítaniuk kell e személyek az országuk területén való mozgás szabadságát is, mindezt ráadásul úgy, hogy a részes államok hatóságainak joguk sem lesz e személyek ellenőrzésére, azonban a megfelelő dokumentumokkal el kell lássák őket. Ugyanakkor mind ők, személyükben, mind az IIB pénzintézeti tevékenysége mentes lesz a magyar (szlovák, román, cseh... stb.) adóalanyiság és pénzintézeti kontroll alól is., természetszerűleg kikerülve így az Európai Unió pénzintézeti kontrollját is. Nyilvánvaló azonban, hogy az IIB pénzintézeti tevékenysége érinthet a bank statútumában nem részes, harmadik országokat is, s ezáltal lehetősége nyílik az EU más tagállamait, esetleg más NATO-szövetséges államokat érintő tevékenységek folytatására.  

Különösen érdekes körülmény, hogy a Nemzetközi Befektetési Bank vezetőjének Vlagyimir Putyin orosz elnök 2012-ben azt a Nyikolaj Koszovot nevezte ki, akinek az édesapja (szintén Nyikolaj Koszov) 12 évet töltött el - a Budapest XII. kerületi Varázs utcában lakva - a rendszerváltás ideje alatt, mint a KGB főtanácsadója. A bankvezér édesanyja, Jelena Koszova szintén KGB-s hírszerző volt, a TASZSZ 2014-es halálakor arról cikkezett, hogy egyik vezetője volt azoknak a New York-i ENSZ-palotában dolgozó orosz kémeknek, akik az ötvenes években megszerezték az Egyesült Államokból az atomtitkot. Talán ennek fényében nem hangzik paranoiásnak az egyik ellenzéki politikai elemző véleménye, miszerint a „nyugati diplomáciai körökben máris gyakori téma, hogy a pénzforrások mögött, amelyek révén Orbán oligarchái Macedóniában, Szlovéniában és más országokban szélsőjobbos médiavilágot teremtenek, hamis hírekkel (fake news), a liberális értékeket romboló stílussal és a demokrácia ócsárlásával, bizony Moszkva áll. Vagyis Orbán csak végrehajtó - egész pontosan az orosz intenciók térségi végrehajtója. Ennek részleteit a mindig nagyon jól értesült nyugati diplomaták ma már biztosan ismerik, nekünk viszont kell még egy kis idő, hogy tisztán lássunk.” 

Egy, a közelmúlt és a jelen eseményeivel foglalkozó történész szerint „a költözésnek taktikai-műveleti céljai vannak. Az IIB a magyar pénzügyi felügyelet érdemi ellenőrzése nélkül szerezhet majd tulajdonrészt más vállalkozásokban, és ezeken keresztül finanszírozhat titkosszolgálati tevékenységet. Például az USA-ban vagy Németországban dolgozó orosz hírszerzők ott-tartózkodásának legalizálására fedőcégeket hozhatnak létre, és ezeken keresztül fizetéseket is folyósíthatnak. De az ügynöki találkozókhoz szükséges infrastruktúra megteremtéséhez is jól jöhetnek a bankhoz kapcsolódó cégek. Kinyit például egy gyrosos Grazban, tulajdonosa mondjuk egy Kaya Ibrahim nevű török befektető, de mögötte áll egy másik cég, amögött a harmadik, és végül ott az orosz bank. De ezt már nem feltétlenül lesz látható az osztrák kémelhárítás számára."