Politika

Az Orbán-rendszer tömegdemokratikus díszletek mögött létrehozott királyság

Török Gábor a HVG-nek adott interjút az ellenzékről, Orbán Viktorról, a rendszer működéséről, valamint az orbánizmusról.

 

Egyetlen személy irányítja a politikai folyamatokat

Török Gábor a Macron-Orbán párharc kapcsán leszögezte, hogy ha túl leegyszerűsítő is így tekinteni az EP-választásokra, azt el kell ismerni, hogy „amit a kormánymédia néhány évvel ezelőtt még erősen túlozva állított, az most bekövetkezett: Orbán Európa sorsát befolyásoló politikus lett.”

Jövőre európai parlamenti, és önkormányzati választások is lesznek, de a politológus szerint nincs akkora jelentősége a témáknak: „Egyik választásnak sincs valódi belpolitikai tétje, így a kampánytémák jelentősége korlátozott. Az ellenzék sem ambíciójában, sem képességeiben és lehetőségeiben nem veszélyeztetheti 2019-ben a kormány hatalmát.”

Török arról is beszélt, hogy Orbán Viktor valamikori „varázstalanodása” hozhatja el az ellenzék sikerét, ezért akkor ott kell lenni „a hatalom újraosztásánál”. A mostani helyzetet úgy jellemezte, mint a királyt, aki súlyos harcok után megszilárdította a hatalmát.

Demokrácia és diktatúra között

„Az orbánizmusnak nincs sajátos intézményi rendszere, ezért is nehéz jól megragadni a lényegét.”

Valahol félúton van, ezért hibrid rendszernek nevezhető.

„Nem tudok jobb nevet mondani rá, mint tömegdemokratikus díszletek mögött létrehozott királyság. Ahol egyetlen személy (Orbán) irányítja a tág értelemben vett politikai folyamatokat, nem elsősorban a jog, hanem a karizma, a belé vetett hit és a tőle való félelem segítségével. Körülötte nem önálló hivatalok állnak, hanem az udvar, ahol kizárólag ő osztja a helyeket. Az számít, ki jut a király közelébe, így lehet szerezni egy-egy uradalmat, vármegyét, jószágokat.”

Török meglátása szerint Orbán nem számolta fel a demokratikus intézményeket, csak hozzá hű, őt kiszolgáló embereket ültetett az élükre, „akiknek legfontosabb feladatuk a király akaratának és érdekének az érvényesítése.”

Horthy és Kádár

Török azt mondja, hogy a Horthy és a Kádár-rendszerben is több belső hatalmi ellenerő volt, mint a mostaniban. Azokat folytatni lehetett volna a névadó halála után is, de az orbánizmus ennél sokkal törékenyebb.

„Szabadabb kezet ad most a vezetőjének, de abban a pillanatban véget ér, amikor a király kikerül a képletből.”

Hogyan gondolunk majd Orbánra?

Orbán XXI. századi királyságának a legitimitása a választói akaratra hivatkozik.

„Amíg ez megoldható a tömegdemokrácia keretein belül, márpedig ennek a menedzselésében elég kreatív és hatékony az orbánizmus, addig nincs szükség diktatúrára vagy választási csalásra. Amikor pedig már nem, akkor már nem kivitelezhető és nem is lenne igazolható. Orbánnak nem az az ambíciója, hogy diktátorként vonuljon be a magyar történelembe.”

Arra a kérdésre viszont Török sem tudja a választ, hogy akkor mi vezérli Orbán Viktort…

(Fotó: illusztráció)