Olvasói történetek az 1-es villamoson garázdálkodó cigányokról

Rendszeres használója vagyok az 1-es villamosnak Budapesten, és gyakorlatilag minden nap szembesülnöm kell azzal, ahogy a cigányok terrorizálják a békés utazókat. Sokszor azon tűnődöm, hogy minek kell történnie már ahhoz, hogy megerősített rendőri jelenlétet kapjon a jármű.

„Gyakorlatilag azt csinálnak velünk, amit akarnak”

A tegnapi történetem két rövid epizód a villamoson.

Az első felvonás valószínűleg már fel sem tűnne senkinek: az Árpád-híd pesti hídfőjénél a Stadionok irányában délelőtt 9 felé felszáll egy 25 év körüli cigány. Már a megállóban agresszíven mustrálja az embereket, közben üvöltve telefonál, akinek a közelébe ér, azt levállazza. Majd a nagy tömeggel együtt felszáll a villamosra, ahol fel-alá járkálva a vagonban ordítva mobilozik, közben keresve a tekinteteket, hogy kibe köthet bele. Egy ilyen torzszülött már szinte minden 1-es villamoson ott van.

Ezután volt egy kis dolgom, majd fél 10 felé újra felszálltam a 1-es villamosra az Ajtósi Dürer sornál, szintén a Stadionok irányába, ahol a következő megállóban a Zugló vasútállomásnál felszállt kb. 20 agresszív cigány, minden ajtónál szépen elosztva 3-4 darabbal, majd egy nagyhangú közülük egy nagyon füttyentett, majd ordítva közölte, hogy most mindenki ki lesz zsebelve, és akinél mondjuk csak 500 vagy 1000 forintot fog csak találni, azt szépen kinyuvasztja, és ha valaki vissza mer pofázni, akkor a tesók lépni fognak.

Ekkor jött a következő megálló, ahol az utasok nagy része le is szállt, ekkor tűnt fel leginkább, hogy a villamost gyakorlatilag elfoglalták a cigányok, mert annyian voltak.

Szerencsére az azutáni megállónál nekem is le kellett szállnom, de elborzaszt a gondolat, hogy ilyen emberek gyakorlatilag azt csinálnak velünk, amit akarnak, és még összefogni sem nagyon lehet, mert akkora túlerőben vannak. Nem tudom, mi a megoldás, de a helyzet évről évre romlik, és előbb-utóbb nem fognak megelégedni a zsebeléssel vagy az elvett értékekkel, hanem gyilkolni is fognak.

Üdvözlettel és köszönettel:

Róbert